3.-rész.- Hatalmas fordulat..

 Hatalmas késéssel, de meghoztam a részt. Sajnálom, nehéz a gimi, beilleszkedés stb. Most volt annyi időm, hogy sikerült megálmodni a történet folytatását. Remélem nem haragudtok! Kárpótlásul ha gondoljátok bele teszem a TI ötleteiteket is. Nekem ehhez a fejezethez annyi hozzáfűzésem van, hogy szerintetek mi fog történni? Kíváncsian várom, hogy mennyire zavarlak titeket össze, vagy esetleg mennyire írok egyértelműen. Nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást. puszi :) (téli szünetnek köszönhetően lesznek részek)

A napok teltek, és múltak. Itt vagyok lassan egy hónapja. Kezdtem magamat egy rongybabának érezni, akit mindig rángatnak össze vissza, ha szükség van rá. Harry ahhoz képest, hogy fogságban tart, mégse olyan. Kedveskedik, és ágyba hozza a reggelit, reggelenként puszit is kapok. Harry bejelentette, hogy van hozzám egy meglepetése. Kissé furcsállom, de oké, miért is ne?! Ha már itt vagyok, és úgy sem szabadulok. Megmondtam Harrynek, hogy legyen velem kedvesebb, mert utálom az agresszív férfiakat. Megrémítenek, ahogyan ő is. És tudom, hogy ő nem az, akinek kiadja magát. Megértő egy srác, nem értem, hogy miért rabol éppen ő bankot.

Este 5 körül járhat az idő, én pedig mivel van arra engedélyem, hogy zuhanyozzak, így azt tettem. Igaz, itt egy fürdő, aminek az ablakán is rács van. Hmm, kecsegtető. Kimerült voltam, és fáradt. Szinte már azt is kikapcsolódásnak éreztem, ahogyan a hab a vízzel végigfolyik egyszerre a testemen. Fél óra zuhanyzás után, megtöröltem a hajam, majd a testem, és felöltöztem abba a ruhába, amit Harry pakolt ki nekem. Gondoltam, hogy szétnézek a házban, ha már úgy is megbeszéltem Harryvel, hogy legyen kedvesebb. Kedvemért utat adott a házban. Csak az ő hálószobája, és a dolgozószobája tabu. Igaz, furdal a kíváncsiság, de jobb ha nem megyek oda be. Miközben végigcikáztak a gondolatok a fejembe, észrevettem egy hajszárítót. Gondolom a Harryé lehet. Remélem nem fog haragudni, hogy kölcsönveszem. Ha nem kezdem el beszárítani a hajam, úgy fogok kinézni, mint egy oroszlán. Viccet félretéve elkészültem, és izgatottan vártam Harryt. Mi lehet a meglepetése?

Mire ezek a gondolatok le játszódtak a fejemben, azon kaptam magam, hogy az ágyon ülök, és Harry áll a küszöbön. Mosolyogva figyel rám, én pedig nem tudtam mosolyogni. Lefagytam. Harry észre vette, de nem szólt semmit, csak odajött, megfogta a kezem, és felhúzott magához. Szeme árulkodott, hogy akar valamit mondani, de fél elmondani. Mosolyogva húzott ki a nappaliba, én pedig félénken mentem utána, mert hiába a kedvessége, ha előtte képes volt elrabolni, és olyanra kényszeríteni, amit nem akartam! Harry mögém jött, és kezét a szememre emelte, hogy a kilátást ami elém tárult, már ne lássam. Lassan vezetett ki, és olyan egy-két perc múlva újra láttam a konyhát, egy másik szemszögből. Harry vacsorát terített, és gyújtott egy gyertyát is. Meglepődve néztem rá, majd az asztalra.

- Ezt most miért, Harry ? - fürkésztem a magas göndört.
- Előbb együnk, utána megkapod a választ - simított vállon, és kihúzta a székemet úriember módjára.

Kedves volt Harrytől, hogy kínait hozott, mert imádom. De a hangulat kicsit se volt kellemes. Egy örökké valóságnak tűnt ez a vacsora. Én megértem, hogy kedveskedni akar, de ez nem elég. Ennél sokkal több van benne, de érzem, hogy nem mondja el. 

A tányérokat amire kiszedtük az ételt, elpakolta a mosogatóba, engem pedig beinvitált a nappaliba, hogy üljek le mellé. Lábaimat magam elé helyeztem, így törökülésbe ültem már a fehér bőrkanapén vele szemben. Harry megfeszült, én pedig, hogy oldjam a feszültséget, rámosolyogtam. Nem igazán segített, de belekezdett.

- Nina, én rettentően sajnálom, hogy egy állat vagyok veled. Nem tudod, hogy mi van ennek az egésznek a hátterében - megfagyottan, és bánatosan nézett rám. Én pedig nem tudtam mit csinálni.
- Magyarázd akkor el - néztem mélyen a szemébe, ő pedig az ajtóra pillantott.
- Bajba sodorlak, ha elmondom - nyúlt a kezemhez, és végigsimított rajta.
- Elraboltál. Szeretném tudni, hogy miért. Úgy sem fogok innen kijutni, mondd el. Bízz bennem - kezdtem el könnyezni.
- Rendben. Az a tag, aki ma bejött ide hozzád, Skott. Ő van mindennek a háta mögött. Gyerekkoromban megölte a családomat a szemem láttára, engem pedig elrabolt, és arra kényszerít, hogy az ő keze alá dolgozzak, mert ha nem, megöl. Kénytelen vagyok ezt tenni. Mivel ez az egész 12 éves korom óta tart, így rám ragadtak ezek a tróger viselkedések. Ok nélkül bántok meg olyan embereket, akiket kurvára nem akarok - állt fel a kanapéból, felkapott egy vázát, majd földhöz vágta azt. Kezével a hajába túrt, és sírni kezdett. Nem volt szerencsém még egyszer sem férfit sírni látni. Megtört, pedig erősnek tűnt. Legalábbis ezt mutatta a körülötte lévő világnak. Lehajolt, hogy összeszedje az üveget, megcsúszott, és felkarral beleesett az üvegbe. Gyorsan felpattantam, és felállítottam. Leültettem a kanapéra, én pedig kiszaladtam a konyhába egy vizes rongyért. Harry feszülten ült, és meredt maga elé. Rendesen megrémített. A ronggyal megtisztítottam vérben pompázó karját. Hihetetlen. Egy ilyen dolog után is azt láttam benne, hogy milyen aranyosan pásztáz engem. Egy dolgot nem értettem csak. Miért kellek én neki? ..

Gondolkozásom közepette abbahagytam Harry karjának a törlését, ami neki is feltűnt. Megemelt, és az ölébe ültetett. Homloka verejtékezett, mint aki lázas. A vizes ruhának köszönhetően le hűlt a kezem, ezért megérintettem a homlokát.  Nem volt meleg. Harry lehunyta a szemét, én pedig nem tudom miért, de késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Elhúzódtam tőle, mire ő kaján vigyorral elmosolyodott. 
- Össze kéne szednem az üveget, még mielőtt máshol is megvágod magad - szögeztem le, és le akartam mászni róla, de nem hagyta.
- Hagyd - mondta, és újra, szenvedélyesebben megcsókolt.

(bocsi, hogy rövid lett, kövi hosszabb lesz)