2.-rész.- Megkötözve

Szióka, itt az új rész :) akinek tetszik, komizzon..:D Mégvalamit Ez lett volna az eredeti, de én nem szórakáztam, inkább átírtam :

"- Rendben, elmegyek, és veszek  neked valamit - motyogta - De a szád attól még szabad - kuncogott fel gúnyosan, én pedig nem hagyhattam szó nélkül.
- Veszett vagyok, harapok -mondtam rezzenéstelen arccal." XDD ezt meg kellet osztanom veletek XDD na, de jó olvasást :)

 *****

Mivel nem tudtam mást csinálni, így szétnéztem a szobában. Ahhoz képest, hogy én itt raboskodom, elég jó helyen vagyok. Sötét kávébarna fal, rajta egy rácsos ablakkal. Kinéztem az ablakon, és nem láttam semmit. Mintha egy puszta kellős közepén lennék. Visszatérve a szobára. Az ablak mellet fekszik egy szép nagy francia ágy. A másik oldalán, pedig egy virág. Ha a másik oldalra tekintek, ahol az ajtó található, mellette egy könyves szekrény foglal helyet. 

Ha valaki ilyen helyes, miért él ilyen életet? Neki sokkal jobb járhatna. Na, mindegy, én ezt nem értem. Ahogy azt sem, hogy miért kell megkötözve itt ülnöm. Csak telnek a percek, és unatkozom. Nem tudom, hogy hogyan cselekedjek. Legyek rossz, azaz neki szót fogadok, és nem menekülök el, vagy legyek az a jó kislány, aki kézzel lábbal menekül innen. Majd eltervezem. 
Zajokat hallottam kint. Ilyen hamar megjárta volna? Nem hiszem, most ment el, vagy tíz perce. Ahogy elnézem ezt a helyet, a belváros messze lehet. Kinyílt az ajtó, én pedig fogamat összeszorítva vártam a "megmentőm". Aha jó vicc. Harrytől egy sokkal rémisztőbb alak tűnt fel. Kövér, szakállas jómódú ember. Mikor meglátott a szobában, mosolyra húzta a száját. Gúny, és gonoszság mutatkozott a mosolyban.
- Hát te ki vagy? -méregetett.
- Nina Martin - feleltem, és inkább a földet pásztáztam, minthogy őt nézzem.
- Harry újabb trófeája vagy? - kacagott - Nem húzod sokáig aranyom - ment volna ki a szobából, de visszafordult az ajtófélfánál - Szólj Harrynek, hogy itt jártam. Persze ha addig élsz még - kacagott, és otthagyott a szobában. Párbeszédre lettem figyelmes. Szóval itt van Harry is. Nem értettem, hogy mit beszélnek, mert az ajtót becsukták. Elég vastag az az ajtó. Szóval ha kiabálnék se hallaná senki. Remek, egy újabb jó pont. Nem tudom eldönteni, hogy kitől tartok jobban. Ettől a pasastól, vagy Harrytől. Jobb szeretnék túl lenni az egészen, és elmenni innen. Remélem nincs az tervben, hogy megölnek. Nem terveztem ilyen hamar meghalni.
Kis idő múlva ismét kinyílt az ajtó, de már Harry lépett be rajta. Volt nála, egy fehérnemű, és egy "szexi pizsama".
Megrökönyödve figyeltem, ahogy besétál hozzám, és a kezébe lógatja a ruhát. Igazából elfáradtam, erőm nem volt. Nem tudom, hogy mi lesz így. Akkor beugrott valami.
- Harry, igaz a táskámat is elhoztad magaddal? - néztem rá szinte bepánikolva. 
- Nem, miért? - nézett furán, és vállat vont.
- Abban van a tamponom.. Ugyanis. Megvan - mondtam, és próbáltam nem elnevetni magam, de éreztem, hogy belepirultam. Harry totál lefagyott.
- Komolyan mondod, vagy csak szívatsz? - akadt ki. De olyan szinten, hogy ki kellet kacagjam.
- Miért tenném azt? Különben is fáradt vagyok. Nincs kedvem -bátorodtam fel, hátha így elnézőbb lesz. Harry a kezét az arca elé emelte, és megtörölte a homlokát, a szemét, és végül az arcát a szabad kezével. 
- Rendben, elmegyek, és veszek  neked valamit - motyogta - De a szád attól még szabad - kuncogott fel gúnyosan,, én pedig inkább nem mondtam semmit. - Bekapcsolom a tévét, hogy ne unatkozz - mondta, majd mikor végrehajtotta a cselekedetét, otthagyott egyedül. 
Mi változott meg benne? Kissé rendes lett. Történt volna valami? Nem tudom. Már nem, is félek annyira tőle. Mintha ez a rablósdi csak egy álca lenne, ami leplezi a kedvességét. 
Á, dehogy, már megint hülye vagyok. A tv nem igazán kötött le, mert nem tudtam biztosra menni, hogy meghalok-e vagy sem. Mindenesetre fura. Ilyenkor az ember megváltozik, és másképp áll a dolgokhoz. Igaz mennyre megdöbbentő dolog? Fel se fogtam, hogy én itt raboskodom, és hogy mi vár rám. Mint a ballagásom. Tudtam, hogy itt van,és mindennek vége, de nem hittem el. Ezzel sincs ez másképp. 
Miközben ezeken gondolkoztam, éreztem egy meleg folyadékot az arcomon, ami szép lassan folyt rajta végig. Elkapott a sírás..Ismét.

Harry nemsokkal ismét belépett az ajtón, majd kioldott, és a kezembe adta a tampont. Félve néztem rá, amíg ő kikísért a mosdóig. Komolyan azt hittem, hogy be is jön velem, de nem tette. Szétnéztem a fürdőbe, de sehogy sem tudtam volna kiszökni. Így maradnom kellet. Végzésem után kimentem a fürdőszobából, és tekintetem a velem szemben álló Harryre tévedt. Istenem, miért ilyen helyes, és miért kell ennyire törvényellenesnek lennie? Félek, hogy beleszeretek. 

Bevezetett a szobába, és arra kényszerített, hogy vegyem fel azt a melltartót és bugyit, amit kiválasztott nekem. Elsőnek azt akarta, hogy előtte vetkőzzek, de én azt nem akartam, így megkértem rá, hogy hagy vegyem át a fürdőben. Legalább ennyi tartás maradjon bennem, ha a többit elveszi féreg módjára. Belegyezett. Magamra aggattam a göncöt, kiengedtem a hajam, és kiléptem a fürdőből. Harry bevezetett a szobába, bezárta az ajtót, és az ölébe ültetett. Majdnem elhánytam magam, amikor arcomhoz nyúlt, és megcsókolt. Csókja mégis édes volt, és izgató. Fura párosítás, nem mondom. Én nem csókoltam vissza, amiért meg is szólt, így vissza kellet csókolnom. Magával szembe fordított, lábaimmal átöleltem a derekát. Kezei kalandoztak a testemen. Mikor melltartó pántomért nyúlt, megállítottam.
- Ezt majd később, ha lehetne -mondtam, és ő tovább csókolt engem.
Kis idő múltán a nadrágjához nyúlt, és elkezdte levenni azt. Itt komolyan beparáztam, hisz nem akartam azt tenni.
Kivette alsójából, a dudorodó erekcióját, ami nem volt kicsi. Ezek láttán sírni kezdtem. Látta rajtam, de nem érdekelte. Hajamba markolt, majd a farkához emelte a számat, és bekapatta velem. 
Eljátszott ezzel egy darabig, majd a számba élvezett. Ami a legrosszabb, lenyelette velem. Meleg volt, és sós. Na meg gusztustalan. Felhúzott magához, és megcsókolt ismét. Nem tudom, hogy van ehhez gusztusa.. Majd hátradőlt az ágyon, és a mellemet kezdte el markolászni. Ekkor le állítottam. Egyszerűen nem bírtam tovább. Nem mondott semmit, csak kiment a szobából. Az ajtóból állva visszaszólt nekem. 
- Egész ügyes vagy babe - kacsintott, majd újra bezárt a szobába. Ahogy bezárta az ajtót, zokogásban törtem ki. Undorodom magamtól!!!!

1.-rész. - Szörnyű nap.

 Sziasztok:) Gondoltam, hogy írok egy olyat, amit még sehol sem olvastam:) Remélem tetszik, és lesznek olvasói a blognak. Ha van kedvetek, ti is mondhattok egy két ötletet a dolgokhoz. Jó olvasást :)

Olyan hideg volt, hogy majd megfagytam. Február elseje van. Vége az ünnepeknek, így minden kezd a régi lenni. A Családommal ritkán találkozom, hiszen ők egy másik államban élnek. Most az idén, a munkám miatt nem tudtam elutazni hozzájuk. Na, igen, ilyen a bankosok élete. 
Apropó! Most nehogy leírjatok, egy könyvmolynak, aki csak szövetkabátban járkál, és térdig érő szoknyát, vagy nadrágot visel. Én nem az a fajta lány vagyok. Két éve dolgozom a H&B -nél, és eddig még sose volt rablás ebben a bankban. Egészen mostanáig.
Épp ki akartam menni a reggeli kávémért, amikor egy magas, barna göndör hajú srác lépett be a bankba. Izom, és tetoválás díszítette a testét. Smaragzöld szemei csak úgy ragyogtak a besütő napsugártól. Arcvonásai megfeszültek, amikor felém pillantott. Mivel 20 évesen, én még mindig szingli voltam, így azonnal fantáziálni kezdtem. Helyes volt a srác nagyon. De ez egy röpke pillanat volt. A rózsaszín felhő rögtön elszállt, amikor elővette a fegyverét, és rám irányította. Majd 380- fokos fordulatot tett az épületben.
- Mindenki hasaljon le a földre! Most bankrablás folyik. Aki bármilyen módon megpróbálja kihívni a rendőrséget, azt megölöm - dörmögte rekedtes hangján. Kilőtte a kamerákat, és felém fordult. Féltem tőle. A földön fekvő hölgyek többsége zokogásban tört ki.
- Szépségem, töltsd meg ezt a zsákot pénzzel - lökte hozzám, és én inkább cselekedtem.
Kipakoltam a széfből a pénzt, és át akartam neki adni, mikor Bob a munkatársam elővett egy fegyvert, és a magas göndörnek szegezte. 
- Dobja el a fegyvert - szólt rá, de a lábai elárulták, hogy mennyire is fél igazából. A férfi nem türtőztette magát, lelőtte. Zokogásban törtem ki, amikor a munkatársam a földre rogyott, és elvérzett. 
A sötét alak felém sétált, és miközben elhaladt a "túszok" mellett, azok mozdulatlanul feküdtek, és hallgattak. Rendőr szirénára lettem figyelmes, a rablóval együtt. Mosolyra húzta a száját, és így szólt.
- Most velem jössz szépségem - fogott karon, és húzni kezdett ki, a hátsó bejárat felé.  Ami meglepett, hogy ott nem volt egy darab rendőr sem, és hogy ez az ember úgy ismeri a bank be, és kijáratát, mintha itt nőtt volna fel. Nem szóltam semmit, csak bevágott a Range Rover hátsó ülésére, és beszállt mellém. Be se csukta maga után az ajtót, de a kocsi már el is indult.  A pasas elővett valami anyagot, és hátrakötötte a kezem, majd bekötötte a szám. Kezével végigsimított az arcomon, ami hatására a hányinger kerülgetett. Látta a szememen, hogy nemtetszésemet nyilvánítottam, és ezt szóvá is tette.
- Nyugi babe, amit este kapsz tőlem, az ellen nem igen fogsz ellenkezni - mosolyodott el gúnyosan, majd bekötötte a szememet. 
- Harry, most komolyan elhoztál egy lányt, akivel játszadozni akarsz egy éjszakára, majd később megölni? - tette fel a kérdést a rablónak a számomra ismeretlen sofőr.
- Most miért? Szülinapom van. Nem megérdemlem? 
- Te tudod, haver .
- Amúgy sem nyírom ki, ha jól teljesít a kicsike. Lehet megtartom, hogy többször is előtudjam venni, ha baszni akarok. Meg kell, aki takarítja a házat -röhögött fel, én pedig ezek hallatán sírni kezdtem. 
Miért velem történt ez? És miért kellet Bobnak meghalnia? Miért vállalta így fel az arcát, és a hangjáta rablás ideje alatt? .. Számtalan kérdés futkosott bennem, amire remélem választ kapok majd. 
Kis idő elteltével már a kinti zajok megszűntek, de a kocsi mozgásban volt, majd megállt. Harry, elköszönt a sofőrtől, majd kinyitotta azt az ajtót, ahol én voltam. Lábaim remegni kezdtek a félelemtől, és az idegtől. Szerencsére csak a táskáért nyúlt. Éreztem, ahogy a lábam előtt  elhúzta a zsákot. Sikítani akartam, de nem hallotta volna senki. Kihaltnak tűnt a környék. Csak a két pasas hangja hallatszott, ahogyan elosszák a pénzt egymás között. Majd elindult az autó ismét. Nem tudom mi célja van velem, és hogy szándékában áll-e engem elengedni valaha, de nagyon remélem, hogy nem fog bántani. Kis autókázás után megérkeztünk. Harry levette rólam azt, ami a szememet takarta, majd bevezetett egy szobába, ami nem volt túlzottan felszerelve. De az ajtó viszont annál inkább. Biztos volt rajta, vagy 15 lakat. Leültetett egy székre, amihez hozzá is kötözött. Próbáltam visítani, de nem hatotta meg. Egyszer pofán is vágott érte. Biztos nyoma lesz. Mikor végzett azzal, hogy a székhez kötözött, ismertette velem a "szabályokat".
- Szóval, ha azt mondom, hogy baszunk, akkor te azt teszed. Ha azt mondom, hogy befogod, befogod. Ha azt mondom, hogy takarítasz, akkor te azt csinálod. Amint ellenkezel, és kiderül, hogy hazudtál, megöllek, és elpostázlak a családodhoz darabokban. Megértetted? - lépett közel hozzám, majd kezével az államhoz nyúlt, és úgy kérte, hogy bólintsak. Bólintottam. Harry kezeire folytak a könnyeim, így ő le is vette a kezeit rólam. Majd levette a számról is a kötést. ahogy ezt megtette, leköptem. Nem volt jó ötlet, hisz belerúgott a lábamba.
- Eleven egy kis cseléd vagy te, az most már biztos. Hogy hívnak?
- Nina.. Nina Martin - feleltem, és elbőgtem magam.
- Most én elmegyek a boltba, és veszek neked estére valami szép ruhát. Remélem neked is tetszeni fog, Nina - mondta, majd ott hagyott magamra egy szobában, megkötözve a széken.