Halihó, ezt sikerült most fáradtan, és széttanult aggyal alkotnom. Remélem tetszik nektek. eléggé elszoktam az írástól, de próbálok visszazökkenni :) Annak nagyon örülnék, ha hagynátok megjegyzéseket, hogy tetszik e, és hogy érdekel e a folytatás. A blog külsejének a változtatása is tervben van. Ötletetek van? :) Na jó, nem szaporítom tovább a szót, jó olvasást :) puszi :*
Harry nem jött vissza a szobába, pedig vártam rá. Egy órával később gondoltam megnézem, hogy mit csinál, vagy hogy mégis hol is lehet. Feltápászkodtam az ágyából, megtöröltem a szemem, és nekivágtam a megkereséséhez. Mikor kiléptem az ajtón, egyből a kanapéra tévedt a szemem, ahol Harry aludt. Visszamásztam a szobájába, és előhalásztam a paplanját, amivel betakartam. Olyan édesen alszik. Göndör fürtjei a fehér bőr ülőgarnitúrára omolva, arca sima, és ártatlan. Adtam egy puszit az arcára, majd visszasétáltam a szobájába, hisz az enyémig már túl lusta voltam átgyalogolni. Befeküdtem a helyére, az illatát végig éreztem a párnáján. Ahj, annyira jó. Amint lehunytam a szemem, Harryt láttam magam előtt, és nem rózsával a kezében, hanem egy fegyverrel, ami rám irányult. Pontosan az a fegyver volt, amit már láttam a kezében, az elrablásom idején. Felriadtam, teljesen levert a víz,és ziláltam. Körülnéztem, Harry már a szobában volt, karja a hasamon, és úgy ölel át. Az órára néztem, ami hajnali 3-at mutatott. A mellettem fekvő srác felkelt, és csak pislogott rám. Elmondtam neki, hogy csak rosszat álmodtam aludjon tovább, én is mindjárt alszom, de nem tette. Végig engem pásztázott, és nem szakította meg a szemezést. Mosolyogni kezdett.
- Mi van? - kérdeztem fáradtan.
- Semmi - bámult tovább. Nyomott egy jó éjt csókot a homlokomra, és aludni kezdtünk. Most nem jött vissza az a borzasztó álom. Igazából már nem is emlékszem, hogy mit is álmodtam.
Harry reggeli csókja ébresztett fel. Nem tudom hány óra van, de ő már tetőtől talpig fel volt öltözve. Megdörzsöltem a szemem, és Harry egy tálcán behozott reggeli felé biccentett, ami az éjjeliszekrényen volt. Mosolyogva pásztáztam a velem szemben ülő férfit, majd odahajoltam hozzá, és megpusziltam. A fehér tálcán volt egy pohár narancslé, nutellás tejszínhabos palacsinta, valamint apróra felvágott eper egy kis tányérkában.
- Mész valamerre? - néztem rá fáradtan, és kócosan.
- Nem, dehogy. Ma azt terveztem, hogy veled töltök egy kis időt. -mosolygott rám. Bevallom, ez nagyon jól esett. - El szeretnél még menni? - törte meg a csendet. A kérdése totál nem ide illő volt, valamit meglepő. Nem tudtam mit reagáljak. A palacsinta szinte majdnem megakadt a torkomon, így a narancsléért nyúltam. Harry furán nézett rám, bár én is ezt tettem volna a helyében, hisz úgy néztem ki, mintegy köhögő rozmár, ami valljuk be, elég vicces.
Mindig is úgy képzeltem el az életemet, hogy rendesen dolgozó férj, én is épp új állás után akartam nézni, csak a szerződésemet még két hónapig nem bonthattam fel. Aztán mikor gyűjtöttünk elég pénzt, akkor gyerek. Istenem már kiskorom óta arról álmodok, hogy lesz egy gyerekem. Jó feleség,és szülő szeretnék lenni. Mindent meg akarok adni a családomnak, ami tőlem telik. Vajon Harry mellett milyen életem lenne? Elég bizarr. Bár az még inkább, hogy megszerettem. Teljesen kifordult önmagából, azóta, hogy találkoztunk. Vagy inkább akkor volt? Én nem tudom, de az a férfi, akit most mutat magából, tetszik. Vonzódom hozzá, de nagyon, és ez megijeszt néha.
Ábrándozásom Harry keze zavarta meg, mert szegény azt hitte,hogy nem kapok levegőt, megfulladtam, vagy valami.
- Uhm - csuklott el a hangom - Harry nem tudom. Az az igazság, hogy mennék is, viszont maradni is akarok - a velem szemben ülő férfi szeme felcsillant. - Nem tudom Harry, nem tudom. Félek is tőled meg nem is. Nem tudom eldönteni, hogy az vagy-e akibe én beleszerettem. Ahogy azt sem tudom eldönteni, hogy te mit is akarsz tőlem.-néztem a fehér takarómat. Harry kezeit az enyémre tette.
- Megígérem, ha maradsz, megváltozom, és én leszek a legjobb pasi a földön, de kérlek maradj. Miattad tudom csak megcsinálni, nélküled nem menne, gyenge vagyok. Te adsz nekem elég erőt, hogy Skottal is szembeszálljak, és teljesen megváltozzak. És hidd el, mindennél a legfontosabb vagy a számomra. Szerinted miért bántam így veled? Soha senki nem aludt még az ágyamban, és senki nem volt itt ilyen sokáig ebben a házban rajtad kívül. Valami megfogott benned Nina, és ezt nem tudom szavakban kifejezni, de remélem éreztetni tudom majd veled, mert ha te elmész, az én életemnek vége. Üres leszek. És ezt elég volt egyszer átélnem, mikor a családom elvesztettem. - Harry szemeiből könnyek csordultak ki, így teljesen összezavarodtam. Nem tudom mit csináljak. Felálltam, és bevonultam a ,,szobámba".
Bőröndöm és cuccom nem volt, hogy szedhessen a sátorfámat, és elmehessek innen, így beigazítottam az ágyat, és mindent visszatettem a helyére, mintha itt sem lettem volna. Mikor már az utolsó simításokkal végeztem, Harry nyitott ajtót. Szótlanul állt az ajtóba, és csak meredt rám. Nem tudott beszélni, vagy csak nem akart semmit se mondani. Nem sokkal később kinyitotta ajkait.
- Mész? - tette fel a kérdést, mintha tudta volna, hogy én, hogy is döntöttem. Pedig nem tudta. Nem szólam semmit, csak meredtem rá. Tekintete szinte perzselte a testemet, így akaratlanul is, de az ajkamba haraptam. Harry hirtelen megindult. Megrémített, ezért hátrálni kezdtem, de ő gyorsabb volt. Elkapta a jobb csuklóm, másik kezével a bal derekam fogta meg. Közel húzott magához, a levegő egyre forróbb, és forróbb lett, mint egy szaunában. - Nem hagyom hogy itt hagyj, a picsába! - kezeivel az arcom után nyúlt, és sokkal szenvedélyesebben mint eddig valaha, megcsókolt. Nyelve bejutásért esedezett, de nem hagytam magam. Megharapta az alsó ajkam, ami nyögést váltott ki belőlem, így kénytelen voltam hagyni magam. Ő nyert. Keze kalandozni kezdett a testemen, de az enyém se tett másképp. Kidolgozott teste percről percre egyre jobban lázba hozott. Kezeit a derekamra helyezte, majd a felsőm elkezdte felfelé csúsztatni a testemen. Csókunkat félbehagyta, hisz a kezeit lelöktem magamról. Méllyé, és zihálóvá vált a légzése.
- Ne. Én még nem akarom. - vesztem el mélyen a szemében. Megértően bólintott.
- Akkor maradsz? - szegezte újra nekem a kérdést.
- Ez válasz a kérdésedre? - és megcsókoltam olyan szenvedélyesen, ahogy az imént ő csókolt engem.
- Nem vagyok benne biztos, hogy jól hallom - kuncogott fel, és ő is rásegített a csókunkra. Megharapott ismét, de most durvábban, az alsó ajkamból vér csordult ki, és ő letörölte, egy puszit nyomott rá, majd a homlokomra. Folyamatos kopogás zavart meg minket.
- A picsába, elfelejtettem. Bújj el most azonnal a szekrénybe, és addig nem jöhetsz ki, amíg én be nem megyek a szobába, és ki nem szedlek onnan. Megértetted? - fogta az arcom újra a kezei közé, de most nem azért, hogy megcsókoljon. Bólintottam, és bementem a szobájában lévő szekrénybe. Befészkeltem magam az öltönyei, és a nyakkendői mellé, majd behúztam a szekrény ajtaját. Féltem.
A kopogás megszűnt. Kis idő múlva ordibálásra lettem figyelmes.
