1.-rész. - Szörnyű nap.

 Sziasztok:) Gondoltam, hogy írok egy olyat, amit még sehol sem olvastam:) Remélem tetszik, és lesznek olvasói a blognak. Ha van kedvetek, ti is mondhattok egy két ötletet a dolgokhoz. Jó olvasást :)

Olyan hideg volt, hogy majd megfagytam. Február elseje van. Vége az ünnepeknek, így minden kezd a régi lenni. A Családommal ritkán találkozom, hiszen ők egy másik államban élnek. Most az idén, a munkám miatt nem tudtam elutazni hozzájuk. Na, igen, ilyen a bankosok élete. 
Apropó! Most nehogy leírjatok, egy könyvmolynak, aki csak szövetkabátban járkál, és térdig érő szoknyát, vagy nadrágot visel. Én nem az a fajta lány vagyok. Két éve dolgozom a H&B -nél, és eddig még sose volt rablás ebben a bankban. Egészen mostanáig.
Épp ki akartam menni a reggeli kávémért, amikor egy magas, barna göndör hajú srác lépett be a bankba. Izom, és tetoválás díszítette a testét. Smaragzöld szemei csak úgy ragyogtak a besütő napsugártól. Arcvonásai megfeszültek, amikor felém pillantott. Mivel 20 évesen, én még mindig szingli voltam, így azonnal fantáziálni kezdtem. Helyes volt a srác nagyon. De ez egy röpke pillanat volt. A rózsaszín felhő rögtön elszállt, amikor elővette a fegyverét, és rám irányította. Majd 380- fokos fordulatot tett az épületben.
- Mindenki hasaljon le a földre! Most bankrablás folyik. Aki bármilyen módon megpróbálja kihívni a rendőrséget, azt megölöm - dörmögte rekedtes hangján. Kilőtte a kamerákat, és felém fordult. Féltem tőle. A földön fekvő hölgyek többsége zokogásban tört ki.
- Szépségem, töltsd meg ezt a zsákot pénzzel - lökte hozzám, és én inkább cselekedtem.
Kipakoltam a széfből a pénzt, és át akartam neki adni, mikor Bob a munkatársam elővett egy fegyvert, és a magas göndörnek szegezte. 
- Dobja el a fegyvert - szólt rá, de a lábai elárulták, hogy mennyire is fél igazából. A férfi nem türtőztette magát, lelőtte. Zokogásban törtem ki, amikor a munkatársam a földre rogyott, és elvérzett. 
A sötét alak felém sétált, és miközben elhaladt a "túszok" mellett, azok mozdulatlanul feküdtek, és hallgattak. Rendőr szirénára lettem figyelmes, a rablóval együtt. Mosolyra húzta a száját, és így szólt.
- Most velem jössz szépségem - fogott karon, és húzni kezdett ki, a hátsó bejárat felé.  Ami meglepett, hogy ott nem volt egy darab rendőr sem, és hogy ez az ember úgy ismeri a bank be, és kijáratát, mintha itt nőtt volna fel. Nem szóltam semmit, csak bevágott a Range Rover hátsó ülésére, és beszállt mellém. Be se csukta maga után az ajtót, de a kocsi már el is indult.  A pasas elővett valami anyagot, és hátrakötötte a kezem, majd bekötötte a szám. Kezével végigsimított az arcomon, ami hatására a hányinger kerülgetett. Látta a szememen, hogy nemtetszésemet nyilvánítottam, és ezt szóvá is tette.
- Nyugi babe, amit este kapsz tőlem, az ellen nem igen fogsz ellenkezni - mosolyodott el gúnyosan, majd bekötötte a szememet. 
- Harry, most komolyan elhoztál egy lányt, akivel játszadozni akarsz egy éjszakára, majd később megölni? - tette fel a kérdést a rablónak a számomra ismeretlen sofőr.
- Most miért? Szülinapom van. Nem megérdemlem? 
- Te tudod, haver .
- Amúgy sem nyírom ki, ha jól teljesít a kicsike. Lehet megtartom, hogy többször is előtudjam venni, ha baszni akarok. Meg kell, aki takarítja a házat -röhögött fel, én pedig ezek hallatán sírni kezdtem. 
Miért velem történt ez? És miért kellet Bobnak meghalnia? Miért vállalta így fel az arcát, és a hangjáta rablás ideje alatt? .. Számtalan kérdés futkosott bennem, amire remélem választ kapok majd. 
Kis idő elteltével már a kinti zajok megszűntek, de a kocsi mozgásban volt, majd megállt. Harry, elköszönt a sofőrtől, majd kinyitotta azt az ajtót, ahol én voltam. Lábaim remegni kezdtek a félelemtől, és az idegtől. Szerencsére csak a táskáért nyúlt. Éreztem, ahogy a lábam előtt  elhúzta a zsákot. Sikítani akartam, de nem hallotta volna senki. Kihaltnak tűnt a környék. Csak a két pasas hangja hallatszott, ahogyan elosszák a pénzt egymás között. Majd elindult az autó ismét. Nem tudom mi célja van velem, és hogy szándékában áll-e engem elengedni valaha, de nagyon remélem, hogy nem fog bántani. Kis autókázás után megérkeztünk. Harry levette rólam azt, ami a szememet takarta, majd bevezetett egy szobába, ami nem volt túlzottan felszerelve. De az ajtó viszont annál inkább. Biztos volt rajta, vagy 15 lakat. Leültetett egy székre, amihez hozzá is kötözött. Próbáltam visítani, de nem hatotta meg. Egyszer pofán is vágott érte. Biztos nyoma lesz. Mikor végzett azzal, hogy a székhez kötözött, ismertette velem a "szabályokat".
- Szóval, ha azt mondom, hogy baszunk, akkor te azt teszed. Ha azt mondom, hogy befogod, befogod. Ha azt mondom, hogy takarítasz, akkor te azt csinálod. Amint ellenkezel, és kiderül, hogy hazudtál, megöllek, és elpostázlak a családodhoz darabokban. Megértetted? - lépett közel hozzám, majd kezével az államhoz nyúlt, és úgy kérte, hogy bólintsak. Bólintottam. Harry kezeire folytak a könnyeim, így ő le is vette a kezeit rólam. Majd levette a számról is a kötést. ahogy ezt megtette, leköptem. Nem volt jó ötlet, hisz belerúgott a lábamba.
- Eleven egy kis cseléd vagy te, az most már biztos. Hogy hívnak?
- Nina.. Nina Martin - feleltem, és elbőgtem magam.
- Most én elmegyek a boltba, és veszek neked estére valami szép ruhát. Remélem neked is tetszeni fog, Nina - mondta, majd ott hagyott magamra egy szobában, megkötözve a széken.